16. nap
Eljött a hazaút napja. A kísérőautó már korán reggel elindult Gerivel, Andrissal és Ricsivel a fedélzetén.
A pakolás után a Termini pályaudvar felé vettük az irányt, ahonnan a reptéri transzfer a Fiumicino-ra vitt minket. Fura érzés volt, hogy a 12 napos utat most visszafelé másfél óra alatt tettük meg. Budapest napsütéssel fogadott minket. Az út, a zarándoklat véget ért, de a közösen átélt megpróbáltatások, és élmények továbbkísérnek minket.
A pakolás után a Termini pályaudvar felé vettük az irányt, ahonnan a reptéri transzfer a Fiumicino-ra vitt minket. Fura érzés volt, hogy a 12 napos utat most visszafelé másfél óra alatt tettük meg. Budapest napsütéssel fogadott minket. Az út, a zarándoklat véget ért, de a közösen átélt megpróbáltatások, és élmények továbbkísérnek minket.
15. nap
Az utolsó teljes római napunk délelőttjén a Vatikáni Múzeum szinte végtelen számú kincsét csodáltuk meg, majd egy rövid ebéd után a fenséges Szent Péter Bazilikát.
Este a Trastevere egyik hangulatos vendéglőjében költöttük el a záróvacsorát.
Este a Trastevere egyik hangulatos vendéglőjében költöttük el a záróvacsorát.
14. nap
Ezen a napon már korán reggel beálltunk a Vatikán mellett kígyózó végtelennek tűnő sorba, hogy bejussunk a pápai audienciára. Hosszas várakozás és átvizsgálás után beléphettünk a csarnokba, ahol nemsokára óriási üdvrivalgás jelezte, hogy közeledik Ferenc pápa. Mivel hátul ültünk, így viszonylag közelről láthattuk a bevonuló pápát.
Az audiencia után a Colosseum megtekintése után szabad program következett, csak este találkoztunk újra egy finom sültkrumplira, majd a Római Magyar Akadémia loggiájáról élveztük a város esti fényeit egy pohár finom olasz borral.
Az audiencia után a Colosseum megtekintése után szabad program következett, csak este találkoztunk újra egy finom sültkrumplira, majd a Római Magyar Akadémia loggiájáról élveztük a város esti fényeit egy pohár finom olasz borral.
13. nap
Bár sokat aludtunk, nem volt elegendő arra, hogy kipihenjük az út fáradalmait, azonban ennek ellenére is belevágtunk a városnézésbe. Délelőtt Marci vezetésével a belváros legnagyobb nevezetességeit tekintettük meg, délután pedig az ókori Róma központját, a Forum Romanumot, az esti séta pedig a Piazza del Popolon ért véget.
12. nap - 100 km
Terni - Roma
szent péter tér, eleredt az eső ebédnél
Az utolsó Nap! Ma végre Rómába érünk!
Ha volt szakasz, amelyiktől egyáltalán nem tartottunk, akkor ez volt az. Egy könnyed százas út hegyek, völgyek után már nem jelenthet akadályt a kellemesen lankás terepen. Ám szinte sorsszerű módon ezen a nap lett az egyik legnehezebb, így tényleg meg kellett küzdenünk, hogy elérjük a célunkat: vihar, napsütés, eltévedés, hegyek, rossz út, defektek, mintha minden összejött volna, ráadásul, ami a legfelháborítóbb: a déli alvást is félbeszakította az eső, pedig erre a botrányra azért nem volt példa korábban.
Az ebéd és a vihar után azonban egyszer csak ott volt a tábla: ROMA, a városhatár. Megcsináltuk.
Fényképezkedés a táblával, majd indulás tovább, hiszen a zarándoklat igazi célja Róma szíve, a Szent Péter tér volt, melyre gyönyörű, napsütéses délutánon gurultunk be 12 nappal, és 1300 km-el azután, hogy elhagytuk Nagykanizsát.
A fényképezkedés és ima után a szállásunkra indultunk Róma belvárosán át. A piarista rend jóvoltából az egykori római iskolájukban kaptunk szállást a Trevi-kút és a Spanyol lépcső között.
Ha volt szakasz, amelyiktől egyáltalán nem tartottunk, akkor ez volt az. Egy könnyed százas út hegyek, völgyek után már nem jelenthet akadályt a kellemesen lankás terepen. Ám szinte sorsszerű módon ezen a nap lett az egyik legnehezebb, így tényleg meg kellett küzdenünk, hogy elérjük a célunkat: vihar, napsütés, eltévedés, hegyek, rossz út, defektek, mintha minden összejött volna, ráadásul, ami a legfelháborítóbb: a déli alvást is félbeszakította az eső, pedig erre a botrányra azért nem volt példa korábban.
Az ebéd és a vihar után azonban egyszer csak ott volt a tábla: ROMA, a városhatár. Megcsináltuk.
Fényképezkedés a táblával, majd indulás tovább, hiszen a zarándoklat igazi célja Róma szíve, a Szent Péter tér volt, melyre gyönyörű, napsütéses délutánon gurultunk be 12 nappal, és 1300 km-el azután, hogy elhagytuk Nagykanizsát.
A fényképezkedés és ima után a szállásunkra indultunk Róma belvárosán át. A piarista rend jóvoltából az egykori római iskolájukban kaptunk szállást a Trevi-kút és a Spanyol lépcső között.
11. nap - 70 km
Foligno - Terni
Spoleto, vár és botrány ebéd, városnézés kis híd, kerti csapos szállás
A kényelmes és tágas plébániáról hamar útnak indultunk, hiszen a mai ebédet a jellegzetes középkori hangulatú városban, Spoletoban akartuk elkölteni. Megnéztük a város ezeréves templomát, hatalmas székesegyházát, és a középkori vízvezetéket. Mivel szerencsére nem sok távot tűztünk ki aznapra, így volt időnk elmerülni a város elbűvölő hangulatában.
Kivételesen még világosban odaértünk Ternibe. A kerti csap hideg vizében fürödhettünk, és mindenki rápihenhetett az utolsó biciklis napra. A menü: csodás, tápláló zabkása Brumi ajánlásával.
Kivételesen még világosban odaértünk Ternibe. A kerti csap hideg vizében fürödhettünk, és mindenki rápihenhetett az utolsó biciklis napra. A menü: csodás, tápláló zabkása Brumi ajánlásával.
10. nap - 140 km
Porto San Giorgio - Foligno
reggeli fürdés, nagykonyhás szállás
A ma induló szakasztól szintén tartottunk. Bár a szlovén hegyek a várakozásokkal ellentétben mégsem voltak megmászhatatlanok, az Appenninek vonulatai nehéznek ígérkeztek.
Reggel egy utolsó fürdéssel búcsúztunk el a csodásan kéklő Adriától, majd egy éles fordulattal a térképen nyugat felé vettük az irányt. Azonban a nehézségek nem jöttek, az első 60 km-en Tolentinóig nem állták utunkat komolyabb emelkedők. A parkban költöttük el ezersziget-öntettel gazdagon meglocsolt ebédünket, hiszen csak az Univer ad erőt és mindent lebíró akaratot!
A hegyek és emelkedők a délután során bukkantak fel. Csodás völgyekben haladtunk az alkonyi napfénytől ragyogó magas hegyek között, azonban a lebilincselő látvány sem tudta elfeledtetni, hogy milyen sokat kell még aznap tekernünk. Iló úgy döntött, hogy inkább autózna, így eldöntöttük, hogy a rusztikus hangzású Gelagna Bassa főterén várja be majd a kísérőautót. A térképen jelölt településnek azonban nemhogy főtere, még házai sem nagyon voltak, így tovább gyalogoltunk az immár vaksötét völgyekben. Végül Colfiorito előtt ért minket utol az autó, így Iló nélkül folytattuk a hátralévő szakaszt Folignóig, melynek végén egy óriási lejtőn engedhettük ki a nap során felgyűlt feszültséget.
A városba érve ismét megerősítést nyert az korábbi napok során felállított tétel, hogy a szállások mindig a város teljesen másik felében vannak, bárhonnan is érkezel.
Reggel egy utolsó fürdéssel búcsúztunk el a csodásan kéklő Adriától, majd egy éles fordulattal a térképen nyugat felé vettük az irányt. Azonban a nehézségek nem jöttek, az első 60 km-en Tolentinóig nem állták utunkat komolyabb emelkedők. A parkban költöttük el ezersziget-öntettel gazdagon meglocsolt ebédünket, hiszen csak az Univer ad erőt és mindent lebíró akaratot!
A hegyek és emelkedők a délután során bukkantak fel. Csodás völgyekben haladtunk az alkonyi napfénytől ragyogó magas hegyek között, azonban a lebilincselő látvány sem tudta elfeledtetni, hogy milyen sokat kell még aznap tekernünk. Iló úgy döntött, hogy inkább autózna, így eldöntöttük, hogy a rusztikus hangzású Gelagna Bassa főterén várja be majd a kísérőautót. A térképen jelölt településnek azonban nemhogy főtere, még házai sem nagyon voltak, így tovább gyalogoltunk az immár vaksötét völgyekben. Végül Colfiorito előtt ért minket utol az autó, így Iló nélkül folytattuk a hátralévő szakaszt Folignóig, melynek végén egy óriási lejtőn engedhettük ki a nap során felgyűlt feszültséget.
A városba érve ismét megerősítést nyert az korábbi napok során felállított tétel, hogy a szállások mindig a város teljesen másik felében vannak, bárhonnan is érkezel.
9. nap - 140 km
Ponte del Colombarone - Porto San Giorgio
ankónai ebéd, dráma, tibi lába, esti pizza magyar pap és unokabratyója
Reggel is megcsodáltuk a kilátást a közelben fekvő Gradara várára, majd miután készítettünk egy csoportképet a plébánia udvarát őrző Pio atyával, elindultunk Porto San Giorgo felé, ahol Péter atya várt minket.
A csúnya reggeli emelkedő után egy hosszú szakaszon szinte az azúrkék Adria partján tekertünk Ancona felé. A gyorsabb csapat a város sziklafalak alatt megbúvó csodás strandján fürdött és ebédelt, ahol Tibi összecsapott egy kagylóval, míg a lassabbak a város előtt tartottak sziesztát. A város után következő szakasz volt az egyik legfélelmetesebb a forgalom miatt, azonban szerencsére pár km és egy alagút után kicsit nyugodtabb lett a helyzet. Bár elhaladtunk Loreto, Olaszország egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye mellett, sajnos nem volt időnk betérni.
Furcsa érzés volt az elmúlt napok után, hogy a napi távot, 140 km-t megtéve már este kilencre (!) elértük a kitűzött célt. A plébánián Péter atya várt minket, aki már a szervezés során is rengeteget segített nekünk az olasz szakasz szállásainak megszerzésében. Vendégül látott minket egy pizza-vacsorára, így aznap este a tengertől csupán pár méterre ünnepelhettük meg az adriai szakasz sikeres teljesítését.
A csúnya reggeli emelkedő után egy hosszú szakaszon szinte az azúrkék Adria partján tekertünk Ancona felé. A gyorsabb csapat a város sziklafalak alatt megbúvó csodás strandján fürdött és ebédelt, ahol Tibi összecsapott egy kagylóval, míg a lassabbak a város előtt tartottak sziesztát. A város után következő szakasz volt az egyik legfélelmetesebb a forgalom miatt, azonban szerencsére pár km és egy alagút után kicsit nyugodtabb lett a helyzet. Bár elhaladtunk Loreto, Olaszország egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye mellett, sajnos nem volt időnk betérni.
Furcsa érzés volt az elmúlt napok után, hogy a napi távot, 140 km-t megtéve már este kilencre (!) elértük a kitűzött célt. A plébánián Péter atya várt minket, aki már a szervezés során is rengeteget segített nekünk az olasz szakasz szállásainak megszerzésében. Vendégül látott minket egy pizza-vacsorára, így aznap este a tengertől csupán pár méterre ünnepelhettük meg az adriai szakasz sikeres teljesítését.
8. nap - 100km
Ravenna - Ponte del Colombarone
sekrestye, pió atya szobor,
A páratlan történelmi múltú városban megnéztük a híres ókori templomokat, mozaikokat, és Dante sírjánál is tiszteletünket tettük. A város egyik bárjában ittuk meg az első igazi olasz kávénkat, hogy erőt gyűjtsünk a ránk váró szakaszhoz.
A ravenna mellett található Pó-Delta Nemzeti Park útjain kissé eltévedtünk, négy óra alatt sikerült megtenni kb. 20 km-er, ám cserébe egy hamisítatlan szafarin érezhettük magunkat a park fái között.
Bár ekkor már kb. 400 km óta az Adria vonalát követtük, csak a déli pihenőnél érkezett el a nagy alkalom, hogy végre fürödjünk is benne Cervia csodás tengerpartján. A piarista pástétomból erőt merítve indultunk neki a délutáni-esti szakasznak, mely szintén nagyon különlegesre sikeredett.
Az adria-parton szó szerint egymást érik a strandvárosok, így sok esetben szinte csak egy tábla jelzi két település határát, melynek bárokkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel teli főutcái szinte egymásba folynak. Így történhetett, hogy az esti szakasz során kb. 50 km-en keresztül egy folyamatos sétányon bicikliztünk kerülgetve az autósokat, bicikliseket, a korzózó tömeget, és sz egyik szórakozóhelyról a másikra tartó turistákat. A kivilágított, hangos tömegtől nyüzsgő folyamatos fesztiválon végigbiciklizni egészen különleges élmény volt.
Marci jóvoltából ezen az estén egy kedves plébános látott minket vendégül, a temploma sekrestyéjében és a plébánia irodáiban.
Bár ezen a napon „csak” 100 km volt mögöttünk a sok történéstől újra hullafáradtan feküdtünk hálózsákba a finom vacsora után Ponte del Colombaronéban.
A ravenna mellett található Pó-Delta Nemzeti Park útjain kissé eltévedtünk, négy óra alatt sikerült megtenni kb. 20 km-er, ám cserébe egy hamisítatlan szafarin érezhettük magunkat a park fái között.
Bár ekkor már kb. 400 km óta az Adria vonalát követtük, csak a déli pihenőnél érkezett el a nagy alkalom, hogy végre fürödjünk is benne Cervia csodás tengerpartján. A piarista pástétomból erőt merítve indultunk neki a délutáni-esti szakasznak, mely szintén nagyon különlegesre sikeredett.
Az adria-parton szó szerint egymást érik a strandvárosok, így sok esetben szinte csak egy tábla jelzi két település határát, melynek bárokkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel teli főutcái szinte egymásba folynak. Így történhetett, hogy az esti szakasz során kb. 50 km-en keresztül egy folyamatos sétányon bicikliztünk kerülgetve az autósokat, bicikliseket, a korzózó tömeget, és sz egyik szórakozóhelyról a másikra tartó turistákat. A kivilágított, hangos tömegtől nyüzsgő folyamatos fesztiválon végigbiciklizni egészen különleges élmény volt.
Marci jóvoltából ezen az estén egy kedves plébános látott minket vendégül, a temploma sekrestyéjében és a plébánia irodáiban.
Bár ezen a napon „csak” 100 km volt mögöttünk a sok történéstől újra hullafáradtan feküdtünk hálózsákba a finom vacsora után Ponte del Colombaronéban.
7. nap - 150km
Padova - Ravenna
szalézi kettő, gumovár, alkoholista, hűtő, paprikás, éjfél utáni érkezés
A Padovában elköltött különösen drága reggeli után a városnéző lobbi kerekedett felül, így gyorsan megnéztük a város impozáns főterét, valamint a páratlan Szent Antal templomot,é s előtte Gattamelata bronz lovasszobrát, Donatello alkotását. Szerencsére ilyen erős indítással kezdődött Olaszország kincsinek felfedezése, de mindennek az lett az ára, hogy ismét későn vágtunk neki az aznapi nagy távnak. A kihívás újra nagy volt, hiszen kb. 150 km állt előttünk, és bár olyan költői nevű városokon haladtunk keresztül, mint Caverzere, Ariano vagy Codigoro, a táj nem igazán szolgált túl sok látnivalóval. A cavarzere-i sziesztát követően átkeltünk Olaszország legnagyobb folyóján, a Pó-n, majd a lassan beköszöntő naplemente ellenére is folytattuk utunkat. Az egész út egyik legmisztikusabb szakasza volt a comacchio-i tó mellett éjszaka megtett szakasz, ahol biciklilámpáink mellett csak a tó messzi partjairól átszűrődő fény világított. Végül éjfél után a fontolva haladó csapat is megérkezett Ravennába, ahol ismét egy szalázi gimnázium vendégszeretetét élveztük, Peti és Rozi jóvoltából pedig egy fantasztikus paprikás krumpliból meríthettünk erőt és némi olasz borral ünnepelhettük meg az újabb húzós szakasz teljesítését.
6. nap - 145km
Cervignano del Friuli - Padova
szaléz 1, ahol kaptunk sört és kólát és a mozi
A szlovén hegyek után a következő napokban újfajta nehézséggel szembesültünk: a Pó-Síkság végtelen alföldjével nem kevésbé volt megterhelő, mint a korábbi napok hegymenetei. A cserkészpark kényelme után neki is vágtunk a Padovába vezető 145 km-es szakasznak. A távolság mellett most szembesültünk először igazán az olasz déli forrósággal, mely órákra ledöntött minket a biciklinkről, hogy San Dona di Piave parkjának fái alatt keressünk árnyékos pihenőhelyet.
A délutáni biciklizés során a tengerben megpillanthattuk Velence gyönyörű sziluettjét, ám sajnos nem volt lehetőségünk megtekinteni a várost, csak szárazföldi részén, Mestre-n tekertünk át. Végül jóval sötétedés után értük el a Padovai szalézi gimnáziumot, ahol nagy szeretettel, és némi minőségi olasz sörrel fogadtak vendéglátóink. Itt csatlakozott hozzánk Iló, aki az út hátralévő részében velünk tartott. Bár a nap elején még szinte lehetetlennek tűnt a 145 km, estére mindenki büszkén térhetett nyugovóra.
A délutáni biciklizés során a tengerben megpillanthattuk Velence gyönyörű sziluettjét, ám sajnos nem volt lehetőségünk megtekinteni a várost, csak szárazföldi részén, Mestre-n tekertünk át. Végül jóval sötétedés után értük el a Padovai szalézi gimnáziumot, ahol nagy szeretettel, és némi minőségi olasz sörrel fogadtak vendéglátóink. Itt csatlakozott hozzánk Iló, aki az út hátralévő részében velünk tartott. Bár a nap elején még szinte lehetetlennek tűnt a 145 km, estére mindenki büszkén térhetett nyugovóra.